Verseket, novellákat és drámákat írok, amelyek rendszeresen megjelennek az Élet és Irodalomban, a Tiszatájban, a Bárkában, a Vörös Postakocsiban, a Vár Ucca Műhelyben, a Prae-ben és a Magyar Naplóban. Egészségügyi szerkesztő-újságírói pályámat az anyaság váltotta fel, most hatéves kislányom még csak készülődött odafenn, mikor tréner lettem, és már a pocakomban volt, amikor coach képzésre jártam. Abban a belvárosi lakásban lakom, ahol nagyszüleim éltek. Egyszerre vágyom a zöldebb, üdébb kerületeket, és élvezem a megszokott nyüzsgést. Férjemmel 13 éve ismerkedtünk meg egy egészségügyi szakmai rendezvényen. Sok mindenen keresztül mentünk, és mindketten úgy érezzük, kapcsolatunk – rózsaszín szemüveg híján – a kezdetektől felfelé ível. Még mindig van feljebb. Hálásak vagyunk egymásért, a szép és a megküzdött élményekért egyaránt. Életemben fontos szerepe van eredeti családomnak, szoros kapcsolatot ápolok édesanyámmal, bátyámmal, sőt, nagynénémmel és anyai ági unokatestvéreimmel is. Ha most coachingra mennék, azt a célt tűzném ki, hogy több olyan lelket gazdagító tevékenységet szuszakoljak be a mindennapokba, amiktől gazdagabbá válok. Ez az olvasástól, a színházba és kiállításra járástól kezdve filozófiai és spirituális elmélyülésen át az írásig sok minden lehet. Ezekből ugyanis sosem elég.

Legfőbb vágyaim közé tartozik, hogy megismerhesselek Téged, és megnézzük, van-e dolgunk egymással.