A legtöbbünknek vannak elképzelései arról, hogy mit szeretnénk változtatni magunkon, hogy boldogabbak, sikeresebbek vagy jobbak legyünk. Ez iszonyú nehéz feladat, de van egy adu ász ötlet, hogy könnyebben menjen.
Ha változni szeretnél, nem maradhat az életedben minden ugyanúgy, ahogyan addig volt. Az egyszerűen túl nehéz vállalkozás. Sokszor azért fulladnak kudarcba elhatározásaink, mert úgy szeretnénk új szokásokat felvenni, régieket elhagyni, másképp reagálni bizonyos ingerekre, mint korábban, abbahagyni vagy elkezdeni valamit, hogy közben környezetünk, életritmusunk, tevékenységeink és barátaink köre, hűtőszekrényünk tartalma – kinek mi – marad a régiben. Ez egyrészt iszonyatosan visszahúz. Olyan, mint ha ki akarnánk lépni egy lehúzó szerelemből, de továbbra is együtt élnénk-aludnánk azzal, akivel elvileg szakítottunk. A változtatásban óriási segítség lehet, ha végig gondolod, hogy mindennapjaidban, környezetedben, a többi szokásodban milyen új dolgokat tudnál beépíteni, amelyek támogatnak téged elhatározásodban.
Adj cserébe valami jót!
Amikor változtatsz, tulajdonképpen elveszel magadtól valamit. Egy szokást, egy szenvedélyt, egy beivódott sémát, mintát, rutint, mindegy mit – az a valami régi éned része. Szeresd és támogasd magad annyira, hogy adsz cserébe valami más értéket. Ha belegondolsz, ez önmagában előrevivő gesztus lehet, de ha megfelelően választasz, annál többé is válhat. Ha van rá erőd, időd, lehetőséged, akkor ajándékozd meg magad valami olyan szokással, ami egészen kiragad a mókuskerékből. Én például az agglomerációba járok dolgozni, délután onnan megyek haza a belvárosba. Kerestem egy erdei ösvényt, és új szokásként, amikor csak tehetem, munka előtt járok egyet a fák között. Persze szerencsés vagyok, hogy ezt megtehetem, de nehogy azt hidd, hogy rögtön eszembe jutott. A legtöbbünk életében vannak olyan rejtett lehetőségek, amelyekre rácsodálkozhatunk. Ha mindenáron azzal szerettem volna megajándékozni magam, hogy trendi kávézóban cappucinót iszom munka előtt vagy ebédszünetben, akkor hiábavaló vágyakozással terhelném magam, mert jelen élethelyzetben erre nincs lehetőségem. Abból kell főzni, ami van, de jól át kell ám kutatni a spejzt, mert tele lehet eldugott kincsekkel. Az én erdei sétám pedig tökéletes választásnak bizonyult, mert kiragad a mindennapokból, jót tesz az egészségemnek, letisztítja a gondolataimat, feltölt energiával. Ennek a bejegyzésnek a gondolata is ott született. Te mit adsz magadnak, hogy segítsd a változást?